Boldog születésnapot!

Ezúzon szeretném virtuálisan felköszönteni nővérkémet a születésnapján.
Több száz kilométer fizikailag, de lélekben kicsi a távolság.
Nagyon hálás vagyok, hogy vagy nekem. Csodálatos dolog, ha az embernek a nővére a legjobb és leghűségesebb barátja is.
Amikor megszületett a nagyobbik fiam mindig arra gondoltam, hogy legyen neki is egy kistestvére, mert a testvér nagy kincs ebben a világban.
Két évvel ezelötti szülinapi fotóval köszöntelek.

Fiaimnak ajánlva

Már három hete készülök megírni az első gondolataim ebben a blogban. De minden betegség, „fáradt szülő” szindróma megakadályozott ebben.
Remélem ezentúl ez másként lesz.

Sose voltam egy nagy tollforgató mégis mostanában vágyat érzek arra, hogy a bennem lévő gondolatokat kiírjam magamból.

Karácsonykor egy ismerős megkérdezte, hogyan fogom a gyermekeimet azokra az általa régimódinak ítélt életmódra, értékrendszerre nevelni ebben a világban, amit én helyesnek látok .Erre én gyorsan rávágtam, hogy a szívükbe fogom írni ezeket a törvényeket.
Természetesen ez így is gondolom, de ez nem olyan egyszerű. Most még csak minket szülőket látnak, de a világ egyre jobban kinyílik előttük.
Nagyon szeretném megőrizni őket a keskeny úton.
Imádkozom, hogy Isten vigyázzon rájuk.
Szeretnék még jobb példa lenni előttük Ezzel az írással magamat is a fegyelmezettebb életre szeretném sarkallni.
Szeretem Istent, szeretem a gondolatait. Hitem sokat jelent számomra. Amikor megismertem Istent minden a helyére került bennem, amit addig nem értettem, de erről még írok talán.
Pillanatnyilag nagyon foglalkoztat, hogyan őrizzem meg a szellemem, lelkem,és a testem a legtisztábban, a legjobb állapotban.
Hétköznapjaimról írok, amibe belefér akár az egészséges életmód, akár a gyereknevelés, akár egy jó recept, nem utolsósorban a „jó hír” evangéliuma.

A blogot ketten írjuk, egy régi tanítvány, aki már egy jó barát,.meg én. Remélem neki több ideje lesz…….

Amire egy kereszténynek szüksége van...

Temészetesen sokak számára egyértelműnek tűnik, hogy mi is az, amire szüksége lehet egy kereszténynek. Sokan egyből rá tudnák vágni, hogy természetesen az Istenre. Ez teljes mértékben igaz... de ugye nem vagyunk szuper-szellemi lények. Vannak földi igényeink hisz emberi-, társas lények vagyunk. Most nem szeretnék kitérni hogy valóban mit is kapunk szellemi szinten... hisz oly sok felekezet, gyülekezet van már hazánkban is, s a tanítások nagyon sokrétűek. Emellett azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagyon nagy a szerepe a környezetnek is, melyben az igét hallgatjuk, befogadjuk. Hisz nem elég csak megtérni... az még csak az első lépés, melyet még millió követ, s nem mindegy, hogy a mindennapjainkat miképpen éljük meg. Az életvitelünket, életmódunkat jelentősen befolyásolja mindaz a keresztény környezet, amely (jobb esetben) körülvesz bennünket. Nézzük csak meg a magvető példázatát:

"Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit."
/Máté 13. 18-23./

Nézzük csak meg. A példázatban Jézus két "helyet" is említ, melyet kiemelnék. Az egyik a köves hely, a másik a tövisek között van. Ezt éreznünk kell, hogy mekkora szerepünk van abban, hogy a mag ne a köves helyre, s ne is a tövisek közé essen. Óriási jelentősége van, hogy a keresztényeknek is valódi közösségük, közösségeik alakuljanak ki.
Tehát amire alsősorban szükségünk van, az Isten, de természetesen a mindennapok "túléléséhez" a keresztény testvérekre is szükségünk van, hisz ők azok akik nehéz időben bátorítanak /I. Thess. 4.18./ bennünket, ők azok, akikkel bizonyságainkat megoszthajuk, s egymás bizonyságai által felbuzdulhatunk /Róma 1.12./, akikkel együtt dícsérhetjük az Urat, vagy ha kell együtt vihetjük kéréseinket /Máté 18.20./ az Úr elé...